Mindig igyekeztem valamit sportolni: évekig karatéztam, sokáig futottam, majd áttértem az aerobikra. Volt egy olyan időszakom is, amikor Cindy Crawford, Biró Ica és Schobert Norbert karöltve minden napos vendég volt nagyszobában található televívió képernyőjén, úgymond velük "nőttem" fel. A tények ismeretében talán nem is olyan meglepő, hogy számomra egy torna Rubint Rékával igazi élményt jelent. Gyakoroltam a dvd-vel, de élőben is szerettem volna részt venni az óráján. Nem kellett sokat várnom, a karácsony előtti hétvégén úgy döntöttem, hogy a kifogásoknak véget vetek, és felkészületlenül ugyan (több hónapos kihagyás után), de megnézem milyen mindez előben.
Nem csalódtam, a tizedik perc után, konkrétan a bemelegítés alatt már azt latolgattam, hogy azért is hajlandó lennék fizetni, ha most azonnal abba hagyjuk. Az első holt pont a tizenötödik percben jött el, amikor már kiittam a félliteres ásványvizes palackom tartalmát. Mondanom sem kell, hogy mindent kiizzadtam, de még az előző 3 hónap összes elmúlasztott aerobik óráját visszamenőleg is. Az ezredik gugolás és kitörés után már akkor is remegett a lábam, amikor karomat emeltem. Annyi leleményesség azért volt bennem, hogy a legkisebb súlyt válasszam ki (1 kg) a karmunkás gyakorlatok elvégzéséhez, amit egyébként még súly nélkül is kellőképpen nehéznek találtam volna.
A torna után mégis büszke voltam magamra, hogy végig csináltam a 2 (!!!) órás edzést. Innentől kezdve úgy közlekedtem 3 napon át, mint aki be...... Nem tudtam felállni, behajlítani a lábam, de még egy pohár víz felemelése is problémát okozott. Éljen az elvégzett munka gyümölcse: az izomláz.
A 2 héttel későbbi második alkalomra már kicsit felkészültebben érkeztem. Előtte való héten 3-szor edzettem. Ez annyiban segített, hogy az első holt pont csak fél óra múlva jelentkezett, viszont az utolsó fél órában már csak a gyakorlatok 3/4-ét tudtam végre hajtani, annyira fájt mindenem. Réka, meg mindenki más is azt tanácsolja, hogy dolgozzunk rá az izomlázra és akkor jobb lesz. Szeretném eloszlatni ezt a tévhitet. NEM LESZ JOBB. A különbség annyi, hogy az edzés időtartama alatt bemelegednek az izmok, és nem fáj ANNYIRA, de ahogy leülsz 5 percre, onnantól kezdve ugyanúgy nem tudsz majd felállni, mint előtte. Lelkesen rátornáztam vasárnap és hétfőn is, de a kettő előtt-után-és közben ha tehettem volna akkor legszívesebben kézenállásban közlekedtem volna, tudniillik annyira fájt a combom és a popsim, hogy erőteljes karmunkára volt szükségem ahhoz, hogy összeszorított foggal fel tudjak állni / le tudjak ülni a székből/székbe.
Hétfőn a Millenium fitness terembe látogattam, az mellékes, hogy a ki és be vezető úton az öltöző és a recepció között hányszor tévedtem el, viszont megismerkedtem a gőzteremmel. Félholtan, pilates óra után beestem egy párás helyiségbe és azon elmélkedtem, hogy a lábmosót vajon minek rakták oda. Ez a rejtély 10 perc után megoldódott, miután egy fiatalember is csatlakozott hozzám:
- Ugye nem baj, hogyha belocsolom egy kicsit és gőzt csinálok?
Megnyugtattam, hogy én már locsoltam, de ha ő is szeretne kertészkedni vagy esetleg lábat mosni, akkor csak nyugodtam, engem nem zavar.
Kiderült, hogy a locsolócsövet nem lefelé, hanem fölfelé kell tartani, egy érzékelő elé, és ezáltal bekapcsol a gőzérzékelő, és akkora gőzt csinál, hogy a többieket David Copperfieldként tünteti el egy szempillantás alatt!
Éreztem, hogy kezd emelkedni a hőmérséklet és ezzel párhuzamosan fogy a levegő is. Pánikrohamom egyetlen visszatartó ereje az volt, hogy az izomlázamtól moccani sem bírtam. Lásd, Rubint Rékától önfegyelmet is lehet tanulni!
Az ötödik percben diadalittasan megkérdezte, hogy eddig én, hogy locsoltam. Biztosítottam afelől, hogy a plafon irányába pisilek módszer valahogy elkerülte a fantáziámat!
Amikor már egy harmadik vendég is bejött, -majd távozott- égett műanyag szagra lettem figyelmes. Biztos jele volt annak, hogy a belépő kártyam olvadásnak indult.
Ekkor ismét megszólalt a kertész:
-Te ilyen jól birod?! Mennyit ültél bent mielőtt jöttem?! Ha rád fújok, akkor biztos rögtön kimész majd.
Így is tett.
Ekkor jöttem rá, hogy ő személyes kihívásnak tartja, hogy ki bírja tovább a gőzkamrában. Mivel leküzdhetetlen vágyat éreztem egy hideg zuhány után, így aztán erőt vettem magamon, a jól begyakorolt karmunkával feltornáztam magam állóhelyzetbe, rákacsintottam és oda súgtam neki, hogy a visszavágóra hozok vizipisztolyt, úgy készüljön, majd elegánsan kikecmeregtem gőzőlgő helyiségből.
